Tanítói képesítésemet a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán szereztem. Ez a pálya még középiskolás koromban szólított meg, amikor alkalmam nyílt egy alsós osztály mindennapjaiba pár alkalommal bepillantanom. Akkor tudtam, hogy ez az, ami felé indulnom kell.
A Domaszéki Bálint Sándor Általános Iskolában már negyedik éve dolgozom, napközisként kezdtem, majd lehetőségem nyílt Pataki Ildikó kolléganőmtől átvennem az akkori másodikos osztályát. Remek, összeforrott, egymást segítő közösséget kaptam, és ezt igyekszem azóta is szem előtt tartani, továbbvinni ezt a szellemiséget.
Ám gyorsan elröppent ez a három év, és hamarosan szárnyat bontva indulnak tovább a felsős létbe, feljebb lépve egy magasabb szintre. Csak remélni tudom, hogy az alsós lét nem merül feledésbe bennük, és megmarad összességében jó emlékként, ami elkíséri őket egy jó darabig.
A tanítás valójában egy kihívásokkal teli munkakör, hiszen a tananyag leadása mellett maximálisan figyelnünk kell a gyermek lelkére, milyen hangulatban érkezik aznap az iskolába, és ehhez mérten, hogyan tudom a legtöbbet kihozni a helyzetből. Ehhez a meghallgatás, a türelem, az inspiráció, az együttműködés elengedhetetlen. És ha nem is sikerül minden óra tökéletesen, az emberi tényezők figyelembe vételével, attól az még igenis tud egy jól sikerült nap lenni.
Aki emberekkel foglalkozik, maga is kell, hogy önmagát fejlessze, képezze, hiszen rengeteget változott a világ és folyamatosan változik! Igaz, amikor azt mondják: egy dolog az állandó, a változás. Ezzel szembesülünk évek óta én és a kollégáim, és igyekszünk lépést tartani ezzel a sokszor nem könnyű világgal.
