HAT-17-01-2017-00227
Október 3-ától 7-éig 7. osztályosaink ismét Erdélybe látogattak a Határtalanul! pályázat keretein belül. Erről a tartalmas öt napról olvashatják Pataki Viktória 7.b osztályos tanulónk élménybeszámolóját, és egy verset, ami a Madarasi-Hargitán „született”.
„Eljött a várva-várt nap. Erdély indulunk! Igaz kicsit korán kellett kelni, de hajtott minket a kíváncsiság és a kalandvágy.
Miután Nagylaknál átléptük a határt, Aradra mentünk és megkoszorúztuk a 13 aradi vértanú emlékművét. Dévánál megnéztük kívülről a várat, majd Vajdahunyadon a Hunyadiak várát belülről is megcsodálhattuk. Segesváron sikerült meghallgatnunk az Óratorony harangjátékát, na és megmászhattuk a Diáklépcsőt is. Petőfi Sándor emlékművéhez Fehéregyházára kellett utaznunk. A nap végén Hargitafürdőn elfoglaltuk a szállásunkat, vacsoráztunk és lefeküdtünk.
A második napon Gyimesbükkre mentünk, az ezeréves határhoz. Ott áll az őrház is, amit már adományokból felépítettek és a Rákóczi-vár, aminek a felújítására, mint megtudtuk, most is gyűjtenek. Meglátogattuk még az árvaházat, ahol meghatottan néztük, mennyire örülnek az általunk vitt adományoknak. Délután pedig megmásztuk a Madarasi-Hargitát. Hihetetlen látványt nyújtott a sok piros, fehér, zöld színű szalagos kopjafa.
Utazásunk harmadik napján először Máréfalván figyeltük meg a székelykapukat. Szejkefürdőn Orbán Balázsnak a síremlékét láttuk, Farkas-lakán pedig Tamási Áronét. Busszal levittek bennünket a Parajdi sóbányába, ahol mindenütt só vett körbe minket. Sétáltunk egy nagyot a csodálatos látványt nyújtó Békás-szorosban. A Gyilkos-tónál meghallgattuk a keletkezéséről szóló legendát. Este, hogy bebizonyítsuk mennyire figyeltünk, ki kellett tölteni egy totó-lottót és rajzolni egy székely kaput.
Másnap korán keltünk, hogy elinduljunk Lövétére, Domaszék testvérfalujába. Itt először az iskoláról tudtunk meg pár dolgot az iskola igazgatójától. Utána megismerkedtünk néhány lánnyal és fiúval. Ők megmutatták nekünk a templomukat, a sós kutat, a tájházban pedig kaptunk házi sütésű kokoslepényt, ami nagyon finom volt. A délelőtt végére szinte mindannyian szereztünk új barátokat, akikkel majd a későbbiekben is tartjuk a kapcsolatot. Délután, mielőtt felsétáltunk Csíksomlyón a búcsújáró helyre, és ott lebonyolítottuk a szokásos futóversenyt, megálltunk a Szent Anna –tónál is.
Az utolsó napon délelőtt voltunk Szovátán a Medve-tónál, amit körbe sétáltunk. Délután pedig elmentünk Nagyváradra és Nagyszalontára.
Ilyen izgalmakkal teli kirándulásban volt részünk, ahol nagyon jól éreztük magunkat és sok- sok új ismerettel gazdagodtunk.”
Kalandunk ma a hegyekben kezdődik
meredek lejtőn a gyerekhad majd edződik
a hegy alján egy traktor várt ránk,
Néztünk kerek szemekkel: lám-lám
helyet szorítva a csöpögő fedél alatt
zötyögtünk az úton ebédet majszolva
a látóhatárt sűrű köd fedi
a látványért még följebb kell menni
itt kirándulásunk nem ért még véget
folytattunk utunkat a hegynek tetejére
a hargitai kopjafákhoz egy út vezet fel
kő és sár ami a célhoz vezet el
élet és halál között lebegve
baktattunk nagy szél közepette
voltak akik már visszafele jöttek
"már csak egy kilométer" mondták-vicces...
a jeges szél egyre jobban mart
fényképezés közben a kezem majd' meghalt
Hargita hegy tetején a díszes kopjafák
őrzik a magyarság jelenét s múltját
a jeges síri hangulatot megtörve
székely himnusz fagy bele a ködbe
visszaindulva se könnyebb a helyzet
de végül az élményért mindez megérte
Kora Karina, 2017.10.04. Madarasi-Hargita
A program támogatói: Sipos Sándor és Sztán Erzsébet, Molnár Mónika, Bényi László és családja, Kádár-Német József és családja, Ábrahám Zsolt és családja, Csonka Helga, Hegedűs Zoltán és családja, Vrabély Róbert és családja, Molnár Csaba és családja, Kovács József és családja, Török Beáta, Kun-Péter Ferenc és családja, Szász család, Horváth Helga, Kászonyiné Jancsó Ildikó, Szabó Lajos és családja, Kis László és családja, Komlódi Szilvia, Tombáczné Balla Anikó, Raub Boglárka, Pördi Gábor és családja, a 3.b osztály szülői közössége, Józsáné Bánhidi Márta, Nagyné Volford Irén, Viplakné Pásti Mária, Laczkó Endre és Madarász Ottó. Köszönjük a segítséget!
fotó: Ferlingné Dósa Anett
Összefoglaló videó a következő linken elérhető: Videó